Kambodzsa – Angkor

Nem vagyunk Marcival azok a bakancslistát összeállító emberek, de ha lenne listánk, nagy örömmel pipáltuk volna ki az Angkor Wat templomainak meglátogatását.

Info:

Magyaroknak a Kambodzsába utazáshoz vízumra van szükség. A vízum beszerezhető a legközelebbi kambodzsai nagykövetség konzuli hivatalánál, továbbá Phnom Penh-ben és Siem Reap-ban érkezéskor a nemzetközi repülőtéren (ezért ha tervek szerint más reptérre érkeznétek, előre kell gondoskodni a vízumról vagy érdeklődni az aktuális hírekről, ugyanez a helyzet, ha szárazföldön érkeznétek más ázsiai országból), vagy online e-visa formájában (nem mindegyik belépési pont fogadja el az elektronikus vízumot, így érdemes előre tájékozódni). A vízum egyszeri belépésre jogosít, érvényességi ideje 30 nap. Egész Ázsiában fontos, hogy az útlevél érvényessége minden esetben legalább 6 hónappal kell, hogy meghaladja a célországból tervezett elutazás időpontját! 

A repülőn adnak előre két papírt, amit a vízum miatt kell kitölteni (amennyiben a Visa on arrival verziót választottátok), aztán még landoláskor további egy papírt kell kitölteni, majd kifizetni a fejenkénti 30$ (ez az összeg változhat, érdemes pont annyi dollárt vinni) díjat a belépésért. Vicces folyamat jön ezután, az útlevél 5-6 emberen megy végig (akik egymás mellett ülnek egy pult mögött szépen sorban, mindenkinek 1 feladata van), mire visszakapjátok. Mindezek után jön még a kötelező útlevél ellenőrzés, ujjlenyomat és fotó, aztán léphetünk be az országba.


Szállást egyszerű találni, minden árkategóriában. A legtöbb hotel, ahogy mi néztük, felajánlja az ingyenes reptéri transzfert, de amúgy a reptér egész közel van a városhoz, így nem vészes összeg bejutni és még nagyobb élmény tuk-tukkal megtenni ezt a távot. Mi legtöbbször booking.com-on szoktunk szállást keresni (de pl. ha AirAsia-val utaztok ott is felajánlanak szállás opciókat a repjegy mellé).

Az utcakép különleges, agyagos föld, dús növényzet, kátyús utak, sehol egy felhőkarcoló, mindenfelé kis bódék, házak, kifőzdék, pucéran szaladgáló kisgyerekek, kutyák és tehenek, varázslatos. Első perctől tudtuk, érdemes volt ideutaznunk.

A szállásunk a 30. úton volt, nem volt különösebb házszám, az utca maga kopár, zajos, de a szállás nagyon szép és csendes. (Chronicle Residence&Spa) Kedves személyzet, nyugodt légkör, stílusosan berendezett szobák.

Kambodzsa népszerűsége folyamatosan növekszik a turisták körében, gyorsan fejlődik, kezdi összeszedni magát az ország a zavaros múltjából. Francia gyarmat volt, miután függetlenedett, a vietnámi háború sem kedvezett az országnak, viszont sajnálatos módon kedvezett a vörös khmerek mozgalmának, így az ország történelmének legsötétebb, legvéresebb korszaka kezdődött el. Röviden, a vörös khmerek egy agrárparaszti kommunista országot akartak létrehozni, és emiatt úgy gondolták, hogy nincs szükség értelmiségiekre. Ezért haláltáborokat hoztak létre, ahová bárkit elhurcoltak, ha értelmiségi, tanár, vallási vezető, nem khmer nemzetiségű, szemüveges, nyugattal kapcsolatban álló vagy a „rendszerre veszélyes” ember volt. Gyermekeket kényszerítettek arra, hogy azzal bizonyítsák hűségüket a Pol Pot rezsimhez, hogy beárulják, sőt egyenesen meggyilkolják szüleiket. Ennek köszönhetően elég kevés idős embert lehetett látni az utunk során. (Angelina Jolie új filmje is ezt a szörnyű időszakot dolgozza fel) Vietnám lépett közbe és elfoglalta az országot, de még sok időbe telt, míg rendeződtek az ország dolgai. Jelenleg alkotmányos monarchia van, de a gyors fejlődés ellenére a szomszéd országokhoz képest még mindig elmaradott. Még mindig nagy probléma a nagyméretű szegénység a nép körében és a korrupció. A thaiokkal se jönnek ki valami jól, folyamatosan konfliktust okoznak egyes területek  határvitái, de most épp “nyugi” van. 🙂 A határ mentén ezért nem is túl biztonságos túrázni, a számtalan, földben maradt taposóakna miatt.

Mi a hotelen keresztül intéztünk magunknak tuk-tukot és sofőrt (17-20$/nap), akivel bejártuk a templomokat több napon keresztül. Lehet menni biciklivel, motorral, de autót sofőrrel is lehet bérelni. A bicikli nagyon varázslatos, de nekünk kevés időnk volt, így nem tudtuk bevállalni. A tuk-tukban az a jó, hogy közel vagy a természethez, az ottani kultúrához, mindent látsz rendesen, végig szabad levegőn vagy, van a sofőröknél hideg víz, törlőkendő, ami életmentő néhány templom után és a cuccaid se kell feltétlenül mindenhova cipelned.

Szerencsére egy nagyon lelkiismeretes, jófej sofőrt kaptunk, aki mindig nagyon lelkesen mesélt az egyes templomok történelméről, érdekességekről, így mi úgy döntöttünk, nem fogadunk fel külön guide-ot.

Első lépés megvenni magát a belépőt, ami 62$ volt 3 napra/fő (már a kártyás fizetés is elérhető), ezt egy héten belül lehet felhasználni. Nagyon szuper dolog ez a tuk-tuk, mert a templomok közötti utazás is sok élményt nyújt. Látni egészen új, modern épületeket, sok iskolát, sok a kisgyerek, aminek örülnek a helyiek, mert nagyon sok gyerek halt meg a fejletlen kórházak és a higiénia hiánya miatt. Az útszélén műanyag és üveg palackokban, whiskysüvegekben benzint árulnak, nehogy bárki kifogyjon az üzemanyagból.

A templomok környékén nem mindig egyszerű normális éttermet találni (mi szeretjük a nem túl turistás, autentikus ételeket kínáló, jó árú helyeket), de ha elmondjátok a sofőrnek, mit preferáltok, tud segíteni. Tradicionális fogásaik hasonlóak a szomszédos konyhákhoz, sok halat, rizst, kókusztejet, zöldségeket tartalmaznak.

A templomok körül sajnos elszomorítóan sok a kéregető kisgyerek (akiket itt is a szüleik vagy a “maffia” küld ki kéregetni), mindegyiknél ugyanazok a képeslapok, mágnesek, sípok (minden 1$) és azért szívszorító ilyet látni, bármennyire is kezdünk “hozzászokni”. De több helyen ki van írva, hogy ne “dőljünk be” nekik, nemcsak azért, mert nekik ettől sajnos nem lesz jobb, hanem sajnos így hozzászoknak, hogy kéregetésből is meg lehet élni és soha nem akarnak majd dolgozni, mindig a “könnyebb” utat fogják keresni. Amennyiben adakozni támadna kedvünk, inkább keressünk fel egy adománygyűjtő szervezetet.

Ahogy az alábbi képen is látszik, számtalan templom van elszórva egymás mellett. A helyiek kialakítottak kétféle túrát “kis kör” – “nagy kör”, ezzel a módszerrel lehet rövid időn belül a legtöbb templomot felfedezni.

Angkor Wat

A templom gyönyörű, egy híd vezet be a templom udvarát körülvevő falig, amin túl újabb híd megy tovább a templomig. Érdemes nem a főszezonban menni, a mi látogatásunkkor alig volt turista, mindent nyugodtan meg lehetett nézni, nem kellett sorban állni (főszezonban hosszú sorokra lehet számítani). Aki nem vett útikönyvet és nincs guide-ja, annak se kell aggódnia: sokan árulnak könyveket és van pár jelentkező guide-nak is a templomok körül. 😉

A templomok meglátogatásához illik mindenkinek vállat fedő felsőt és minimum térdig érő nadrágot viselnie a vallás tiszteletben tartásáért, de nőknek nem ajánlják a szoknyákat, nehogy alájuk lássanak a lépcsőkön. Amúgy egy kalap vagy esernyő jól tud jönni eső és napsütés esetén is.

Mindig jót mosolygok az olyan utazós képeken, ahol divatos ruhában, cipőben, tökéletesen beállított frizurával és sminkkel látni az embereket egyes ázsiai desztinációban (igen tudom, ezek legtöbbször nem spontán képek). Hiszen tényleg őrült meleg van, amihez még párosul egy 80-90%-os páratartalom is, így mi a legkényelmesebb, legpraktikusabb ruháinkat szoktuk választani és ezt is szoktuk ajánlani, ha kérdezik. Mi minimum napi két szett ruhával számolunk és sokszor azért vagyunk háttal a képeken, hogy ne látszódjon az arcunkon lecsorduló izzadtság. 😀

A templom a hindu vallás jegyeit hordozza, épülésekor ez volt a fő vallás a Khmer birodalomban. Nagyon szépen fennmaradt épületrészek, faragványok, óriási területen terülnek el a templom épületei. A templom a földi és az égi világ közötti kapcsolatot testesíti meg. A négy világtáj felé tájolt teraszos felépítésű, gúla alakú „templomhegy”, az Univerzum középpontja, és a megvilágosodás felé vezető út szimbóluma. Angkor (=főváros), Wat (=templom) a XII. század elején itt volt a főváros. Angkor-Wat rendkívül fontos nemzeti szimbólum, amely a néhai Khmer Birodalom és a mai kambodzsai nép összetartozását reprezentálja – a nép nemzeti büszkeségének forrása. A templom képe számos állami jelképen megjelenik, így a kambodzsai zászlón, az állami címeren, bankjegyeken.

Angkor Thom

Ide került át a központ a XII. század végén. A város területe 9 km². A földi mennyország vízióját életre keltő város falait öt monumentális kapu díszíti; a vizesárok fölött átívelő hidak a kapukon túl utakban folytatódnak, amelyek a város belsejébe, annak középpontjában álló sejtelmes Bayon-főtemplomhoz vezetnek.

Az akkori uralkodó közel negyven éves uralkodása alatt egymaga több templomot, szentélyt, utat, hidat, fogadót, iskolát, monostort és kórházat (!) építtetett, mint összes elődje.

Bayon templom

Attól igazán különleges, hogy négy égtájba tekintő arcok díszítik a tornyokat (összesen 49 torony magasodik az égbe), melyek védelmezik a várost.

Útközben egyik templomtól a másikhoz további kisebb templomokat vagy kevésbé jó állapotban megmaradt épületeket lehet látni. A templomok ebben a korszakban mind Bayon stílusban épültek és a buddhista vallásnak szentelték őket. Ha szerencsénk van, “elcsíphetünk” pár szerzetest is a templomokban.

“Tomb Raider” templom, Ta Prohm

Itt forgatták a Lara Croft: Tomb Raidert, így sokan csak így hívják. Az előző templomokhoz képest sokkal vadregényesebb, növényzettel körbenőtt templom tárult elénk.

Ezt a templomot a király az édesanyjának építtette. Különlegessége, hogy a 30-40 méter magasra növő indiai fügefák szoros, áthatolhatatlan hálóba fonják a templom kapuit, épületeit, ezen fák gyökerei nem alulról, hanem felülről a fa törzsének magasabb részeiről ereszkednek le. 🙂

Banteay Srey

A többi templomtól messzebb, 30 km-re található. Nagyon jó volt, hogy kicsit láttuk a vidéket is, beleláttunk a helyiek dolgos hétköznapjaiba. Gyerekek, fiatalok bicajoznak a suliba, kisgyerekek játszanak az útszélen. 🙂

A templom gyönyörű, sokkal kisebb, mint az eddigi templomok, amiket láttunk, de díszesebb faragványokkal van tele, melyek szépen megmaradtak. Sivának, a hindu vallás istenének tiszteletére építették a X. században. Főként vörös homokkőből épült, emiatt is más a hangulata, mint a többi templomnak. A Khmer művészet ékkövének is hívják.

Érdemes tenni egy nagy kört a templom körül, mi pl. találkoztunk sok kisgyerekkel, játszás közben odajöttek hozzánk egy közös selfire. 🙂 Nekünk nagyon fontos az utazások során, hogy kapcsolatba kerüljünk a helyi emberekkel is.

Minden templom bejárása után ittunk egy jó hideg kókuszvizet, így pótoltuk a kiizzadt ásványi anyagokat, közben a Tuk-tuk sofőrünk, Mr. Chanta elmesélte, hogy még mindig erős vietnámi behatás alatt állnak, de nagyon sok kínai befektető is dolgoztatja borzalmas körülmények között a helyieket és az egyik legnagyobb probléma a fekete fakereskedelem. Régen az ország 75%-át esőerdő borította, mára ez jelentősen lecsökkent és senki nem tesz ez ellen semmit. :/ szomorú! Régen nem voltak 40 fokos hőségek, és ez mind ennek is köszönhető.

Érdemes megkérni a sofőrt, hogy álljon meg egy-egy faluban, hogy betekinthessetek jobban a helyiek életébe. Mi megálltunk egy kis faluban, ahol pl. pálmacukrot készítettek. A pálma fiatal virágait gyűjtik össze, majd egy sűrű, aranybarna masszává forralják és aztán vagy kis pogácsa méretű szilárd tömböt vagy kristálycukor állagú cukrot készítenek belőle. Finom és ajándéknak sem utolsó.

A falusiak cölöpös házakban élnek, ami számos szempontból praktikus. Megvédi őket az esetleges áradásoktól, betévedő vadállatoktól, de a ház alá kötik ki teheneiket, és oda vonulnak be a tűző napsütés elől is hűsölni. A gyerekek napközben iskolában vannak, de sokat segítenek szüleiknek a ház körül.

A házak és udvaraik lehetőségeiknek megfelelően rendezettek, de a legtöbb házban nincs áram, csatornázás sincs és be kell ruházniuk egy szivattyúra, hogy legyen vizük. Szemetet azért sokat látni (legtöbbször elégetik), a csirkék, kutyák sokszor szemétből táplálkoznak.

Mivel megkértük Mr. Chantát, hogy autentikus helyre vigyen minket enni, így a Pre Rup templom lábánál, melynek tetejéről nagyon szép a kilátás,  a helyiekkel ettünk közösen, a menü töltött béka volt olajban kisütve, plusz rizstészta helyi fűszerekkel és zöldségekkel. Nagyon finom volt, a zöldségek itt inkább különböző falevél és fűféleségek voltak.

East Mebon templom

Különlegessége, hogy egy, ma már kiszáradt mesterséges víztározó közepére épült és négy sarkát  védelmező elefánt szobrok díszítik.

Ta Som templom

A király az apjának építtette, pici, vadregényes templom, amit teljesen körbenőtt a természet. Az egyik kéregetős kislány mindenkitől megkérdezte, honnan jött és  kapásból visszaválaszolta nekünk, hogy Budapest 😀 – ennek sem szabad bedőlni!

Neak Pean templom

Gyógyászati célokra épült, ez volt az akkori kórház. Egy hosszú móló vezetett a templomhoz, amin picit földöntúli érzés volt végigsétálni, mindenfelé kidőlt fák, picit mocsaras talaj, legelésző tehenek, én pontosan így képzeltem el kiskoromban a bánat mocsarát, amikor a Végtelen történetet olvastam.

A templomtornyokat itt vizesárok vette körül (4db, ami a földet, vizet, tüzet és szelet szimbolizálta), itt gyógyultak az emberek, úgy hogy a vízbe raktak különböző gyógynövényeket.

Preah Khan templom

A király ezt a templomot is az apja tiszteletére építtette. Ez az egyik kedvenc templomunk, már a templomhoz vezető út is nagyon vadregényes, a templom hatalmas, sok folyosóval, kis teremmel.

Egyszer csak megjelent egy rendőrruhás férfi, hogy hadd fényképezzen le minket, mert ez a templom közepe és itt nagyon jó képeket lehet csinálni, mondtuk oké, én azért megjegyeztem Marcinak, hogy tuti pénzt fog érte kérni, Marci nevetve mondta, dehogyis, egy rendőr?! 😀 Ahogy visszaadta a telefonom, már ment is Marci után borravalóért :), de egyszeri határozott nemleges válasz után nem próbálkozott többet. 😀

Bakong templom

A legrégebbi a templomok között, nagyon hasonló a Java szigetén álló Borobudur templomhoz.

Az volt benne az érdekes, hogy egyből a templomok mellett laktak a helyiek, ami nem volt megszokott a többi templomnál, a közelben még érdemes meglesni a Preah Ko templomot is, gyönyörű szépen megmaradt faragásokkal, szobrokkal.

Esténként érdemes bemenni Siem Reap központjába, a Pub Street-re. Masszázshelyek, kocsmák, kajáldák mindenfelé, utcai árusok, tuk-tukok mindenhol. Számos étterem van, nehéz választani, érdemes a tripadvisoron meglesni, miket ajánlanak. Sok étteremben van esténként előadás különböző tradícionális zenékből, táncokból.

A pub street utcái tele vannak élettel, mindenféle korú turistával. 😉 Az éjszakai piacon árulnak amúgy sült skorpiót, csótányt, pókot, stb. de itt Siem Reapban csak a turistáknak látványosságként. A helyiek ugyan néhányan megeszik a rovarokat, kígyókat, kutyákat, mókust, patkányt, de azért nem ez az általános.

Találkoztunk egy magyar régésszel, aki 2010 óta tér vissza folyamatosan az országba, hisz még elképzelhetetlen mennyiségű feltáratlan templom, város van az esőerdők alatt. Jelenleg egy svájci férfi kutatja át helikopterrel, lézertechnikát alkalmazva a hegyvidéket városromok után. Jót beszélgettünk, sok tapasztalatot megosztott az országról, hatalmas fejlődést lát a 6 év alatt. Sajnos  pont emiatt egyre kevésbé őszinte a helyiek kedvessége, a külföldi emberben a pénzt látják, így sokan csak a borravalóért nagyon segítőkészek. Az átlag kereset 100-150$/hó, a lakosok nagy része mezőgazdaságból él (rizstermesztés, banán/kókusz ültetvények, állattenyésztés), de mióta beindult a turizmus, mindenki próbál benne részt venni.

Desszertként érdemes kipróbálni az utcán, pillanatok alatt elkészülő banános-nutellás palacsintát (természetesen az is 1$ volt, mint minden más (friss kókuszvíz, víz, üdítő, friss gyümölcsök stb.).

Hatalmas élményben volt részünk, imádtuk minden egyes pillanatát. Mindenkit csak buzdítanék, hogy utazzon el ebbe a szépséges országba. Még mi is hagytunk bőven látnivalót.

Kambodzsa egyik legszebb szigetén tett utazásunk beszámolóját itt találjátok, hátha azzal még jobban meghozzuk a kedveteket egy utazáshoz.

Ha érdekelnek kalandjaink, kövessétek facebook és instagram oldalunkat, ahol folyamatosan osztunk meg új élményeket a maláj hétköznapokról vagy újonnan felfedezett csodahelyekről.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s